Diagnosis fogassal
A hipochondria pszichoszomatikus betegség, mint ahogy a betegségek legtöbb esetében is, lelki problémákra vezethető vissza. A kórosan felfokozott félelemérzetből származik, ahol az egyén a közérzetében bekövetkező jelentéktelen változás túlértékelésével betegnek képzeli magát. Valójában fóbiában szenved, mely a betegségekre irányul, fokozott figyelemmel kíséri testi működését, többnyire összpontosít testének valamely szervi részére (pl. nőgyógyászati panaszok), értelmezi a még meg nem lévő jeleket is, okait keresi, túlreagálja, túlértékeli és felnagyítja problémáit. Gyakran veti alá magát szükségtelen orvosi vizsgálatoknak, még akkor is, ha jelentős kockázattal járnak és a tesztek negatív eredménye sem nyugtatja meg. Betegségét kuriózumként tartja.
A hipochonderek aggodalmának kiindulási alapja lehet az is, ha már átestek súlyosabb betegségeken vagy családjukban gyakoribbak a komolyabb egészséggel kapcsolatos problémák. A túlzott önvizsgálat és a rendszeres egészségükkel kapcsolatos kérdések miatt társas kapcsolataik is feszültebbekké válhatnak, mert különleges elbánást és figyelmet érdemelnek. Tudattalan ok lehet a vágy az elfogadásra vagy a különlegességre. Ha valóban megbetegszenek, előfordul, hogy nem veszik már őket komolyan és ettől rosszul érzik magukat.
Ha tudatosítják, hogy aggodalmaik mögött pszichés okok rejtőznek, képesek lesznek a testi és lelki érzetek összekapcsolására és felismerik a tünetek mögött meghúzódó érzéseket. A felvilágosítás önmagában is terápiás hatású lehet, ha belátják betegségüknek természetét és megértik, hogy a túlzott aggódás ronthat állapotukon, a folytonos önellenőrzés és a szorongás csökkenhet.
A mozgásból és helyzetváltoztatásból kiindulva számomra meghatározó terekbe tervezem és állítom fel munkáimat. Igazán inspiratívan hat egy tér szakrális atmoszférája és annak különleges története. Foglalkoztat az, hogy a grafikák a megszokott sík helyzetükből lépjenek ki és térgrafikákká váljanak, három – vagy négydimenziós formát nyerjenek, akár körbejárhatóak legyenek, azon túl, hogy meghatározó részét képezhessék egy térnek. Nem vetem el, hogy más, már meglévő hétköznapi tárgyakat is bevonjak ezen megoldások érdekében, hogy általuk további szabad asszociációkat keltsek. Azzal játszom, hogy a megszokott helyzetükből kiemelek tárgyakat és más tárgyakkal, grafikákkal szimbiózisba hozok. A helyzetváltoztatás megváltoztatja a tárgyak korábbi, a már megszokottan hozzájuk kapcsolt standard jelentését. Pedig a tárgyak megmaradnak saját mivoltukban, nincsenek kiegészítve, sem megcsonkítva, csak formailag minimálisan átalakítva, mindössze más helyzetet kapnak egymáshoz viszonyítva, illetve a térben.
Ennek megfelelően állítottam fel elsőként a „Diagnosis fogasokkal” (2007, Crawford of Art and Design, Cork, IRL), majd a „Diagnosis” (2008, MKE, Kálvária) grafika-installációkat. Mindkét munkára inspiratívan hatott a MKE epreskerti Kálváriájának formája és neve, a tér szakralitása és története.
A „Diagnosis fogasokkal” grafika-installációnál került elsőként központi, szimbolikus elemmé, motívummá a szög. A szög, mint éles, hegyes fájdalom, egyfajta külső tényező, mely a nyugalmi helyzetet megbontja. Felnagyított állapotában hangsúlyozottabbá válik, kiszakad ezzel valódi, reális méretéből. Felvetül a kérdés: Vajon meddig marad meg egy tárgy saját mivoltában? Meddig marad meg a szög csak szögként, és milyen helyzetben nyer újabb értelmezést? Mi változik, ha tömegesen jelenik meg? Vagy csak a tér tartja össze őket? Milyen újabb értelmezést kap, ha más tárgy kerül melléjük?
Formai megoldásként ruhafogasra akasztottam a fóliákra nyomtatott szerigráfiákat és litográfiákat, melyek összességében egy ruhaállványra lettek felaggatva. Így olyan hatást keltettek, mintha a szögek és a sejtek röntgenképei lennének, magában hordozván a használatban lévő ruha szabad asszociációit. Így hangsúlyoztam a betegség mindennapiságát életünkben. A kiállítás során a látogatók aktív részeseivé váltak a munkának azáltal, hogy a kiválaszthatták a nekik tetsző grafikát, értelmezéseim szerint a diagnózist. A fóliákat kiakaszthatták felfüggesztett állapotukból, nézegették, megjegyzéseket tettek, továbbgondolván jelentésüket. A fóliák felülete folyamatos karcolásoknak és súrlódásoknak voltak kitéve, a használatban levőségét, átalakulását fontos folyamatnak gondoltam. Bebizonyosodott számomra, hogy a grafika, mint műfaj tovább él és érdemes határait feszegetni. Érdekes volt megfigyelni, hogy Írországban, a munka első kiállítása alkalmával, miképpen viszonyultak a nézők a betegségtémához. Az installáció kiváltotta az „unusual” (különös, furcsa, szokatlan) jelzőt. Ezt legfőképp annak tulajdonítom, hogy az írek a többi néppel ellenétben pozitív szemlélettel, életfilozófiával élnek, ugyanakkor probléma esetén nem képesek egymás előtt felfedni a teljes valóságot, nem szívesen teregetik ki nehézségeiket, szorongásaikat. Saját bevallásuk szerint ez problémát is jelent számukra.
2018. október 30.
1. variáció: Crawford College of Art and Design (CIT), Cork, (IRL), 2007
2. variáció: IV. Országos Művészeti Diákköri Konferencia, MKE, Budapest, 2009
3. variáció: „Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak…”, Somorjai református templom, Somorja, (SK), 2010
Bibliográfia:
Uszkay Tekla, Mayer Éva: Mayer Éva, katalógus, Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, 2010
Mayer Éva: Diagnosis, szakdolgozat, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2008