Diagnosis

 

Motiváció a Diagnosis grafika-installációhoz

 

Több éve foglalkoztat a betegség téma vizuális megfogalmazása, egyfajta kutatási szándékkal és érdeklődéssel dolgozom fel a témát, melynek logikusan felállított rendszere számos kísérletezésből áll össze. Legfőképpen gondolatiságában és az egyes képzőművészeti műfajok határainak feszegetésével, illetve összekapcsolásával célom, hogy munkáim a legmegfelelőbb módon interpretálják a téma sokoldalúságát.

Munkáim alapját képezi a tudományos megközelítés, úgy gondolom, a tudomány és a művészet nem két különálló világ, egy tőről fakadnak.

Megfigyeléseim szerint a betegek többsége tabuként éli meg saját, komolyabb betegségét, mert védtelennek és kiszolgáltatottnak érzik magukat a külvilággal szemben. Akad szép számmal példa arra is, hogy közvetlen környezetük előtt is titkolóznak. Hogy az ember, miként éli meg fájdalmát és hogyan interpretálja, közli mások felé, szociális és kulturális kontextusban egyaránt érdemes vizsgálni. A beteg annak függvényében tárja fel fájdalmát, hogy milyen lesz a fájdalmára kapott válasz, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár annak kinyilatkoztatása. Akkor számíthat maximális figyelemre és együttérzésre, ha fájdalommagatartása megegyezik a társadalom arra vonatkozó véleményével, hogy a fájdalmat átélőnek hogyan kell szenvedésére felhívnia a figyelmet. Vajon hogyan közli a hipochonder kissé „nevetséges” viselkedését a külvilág felé, és különcsége, fura viselkedése milyen visszajelzéseket, reakciókat indukálhat másokban?

Munkáimban ezekre a kérdésekre keresem a választ, az egyes térbeli megoldásokkal, vizuális megfogalmazásokkal, ahol az egyén és a társadalom között egyfajta dinamikus kapcsolat áll fenn, melyben a fájdalommagatartás és a rá adott válaszok időbeli kibontakozásukban kölcsönösen befolyásolják egymást.

Munkáim többszöri kiállítása során tanulságossá vált számomra az a megfigyelés, hogy e „bizarr“ betegségtémáról miként vélekednek egyes országok, különböző kultúrák, nemzetek.

Transzparencia, átláthatóság, áttetszőség és átvilágítás. A dolgok legbelsőbb jellege, működése mást mutat, mint ahogy azokat kívülről látjuk. Ha kívülről szemlélődünk, jelentőségüket nem fedezhetjük fel tökéletesen!

Fájdalom, ami ellen semmit sem tehetünk. Egy betegség kezdete és annak hosszas időbeli lefolyása, tele megválaszolatlan feltevéssel és kérdéssel. Felmerül a betegség, a kiszolgáltatottság állapotával félelmet, várakozást hoz magával. Nem tudjuk, mi történik körülöttünk. Nincs egy biztos pont, amibe kapaszkodhatnánk, így egy képzelt világot teremtünk magunk köré, mely biztonságosabbnak tűnhet. Körbevesz bennünket egy látszólagos menedék, szimbolikusnak vélt védelmező közeg, egy külső burok, mely törékeny, s emiatt sérülékeny. Mindez a legvégén csak foszlányaiban marad meg, jelezvén ottlétét, s szinte már meg is szűnik védelmi funkciója. Mi lehet a valóság és mi a képzelet?! Semmi sem olyan, amilyennek látszik! Ez esetben feltehetjük a kérdést: Mennyire valóságos a védelmező tér, valóban létezik-e, hiszen törékeny és könnyen sérülhet. A biztonságot teremtő közeg csak látszat, egy valóságos helyzeten képzelődünk. A biztonságos lét nem létezik!

Kiinduló koncepcióm egy olyan műtárgy-együttes létrehozása volt, ahol az érinthetetlenség, a bezártság, a konzervált jelleg, a tisztaság dominál. A kórházak nyomott légkörét jellemző steril, tiszta hangulat megteremtésére törekedtem, a nőiséggel járó szenvedéstörténetnek, a vele járó fájdalomnak és stációinak szimbolikus ábrázolásával.

A grafika-installációt a Magyar Képzőművészeti Egyetem epreskerti Kálváriájába terveztem. A kis centrális alaprajzú épület magában hordozza átvitt értelemben a keresztutat, Krisztus kálváriáját és halálát. Az emlékmű a szenvedéstörténet kifejezője, mára a béke és a nyugalom szigete. Nemesen tiszta, egyszerű falaival és a kupoláján megjelenő kör alakú üvegablakával, egy zárt, méhszerű formaként értelmezem. Ilyen lehet az anyaméh állapot, a látszólagos csend, védettség és biztonság ürege?! Meglehet!

Az installáció kört alkotva az oktogonális térben a betegség zárt kényszerpályáját szimbolizálta, melyből nem könnyű a kilépés.

Elsőként nyolc darab fehér asztalra, illetve „kálvária-oltárra” helyeztem a laminált grafikákat a színültig vízzel töltött üvegakváriumokba. A tér nyolcas tagoltsága a végtelent, a megváltást jelképezi. A víz legegyszerűbb értelmezésben a megtisztulást és az életet jelenti, koncepcióm szerint a betegségből való felépülést szimbolizálja. Az üvegakváriumok a törékenység érzetével hatnak, mégis betöltik védelmi funkciójukat, a konzerválást, a teljes lefedettséget biztosítva. (Előzmények: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómia Múzeumában látott, preparátumokat konzerváló üvegtartályok, formaldehiddel).

Az installáció második térbeli megoldására a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szak diploma-kiállításán került sor. Az üvegek alacsony fehér talapzatra helyezve kört képeztek a térben. Az egyes tartályokban a meghatározott növekedési vízszint a megtisztulás folyamatát jelezte. Az első üveg, mely teljesen üres volt, a betegség folyamatának kezdeti állapotát idézte. Az üvegeket fokozatosan töltöttem fel vízzel, az utolsót színültig, mely a betegség végét, a pozitív végkifejletet, a megtisztulást hangsúlyozta. A lapok színei három hét vízben ázás után sokkal intenzívebbé, jellegzetesen kórházi zöld színűvé váltak. A fólia mikro repedésein át lassan beszivárgó víz, jelentősen megváltoztatta az eredetileg barnás-zöld grafikák színét.

A többször különböző terekben kiállított munka koncepciója folyamatában alakult. Foglalkoztatott, hogyan érvényesülhet a munka, és miként változhat meg időről időre formailag, meddig lehet határait kiszélesíteni, feszegetni.

A harmadik térbeli variáció a „Hypochondria” grafika-installáció, mely további értelmezése az előbbi munkának. A kiállítás az Országos Művészeti Diákköri Konferencián és a Magyar Nemzeti Galéria projektjén belül valósult meg. Az üvegakváriumokat már nem a korábbi szigorú rend szerint állítottam fel térben, a teljesség, az egység kompozíciója megszűnt, tükrözve a hipochonder fragmentumokat. Az akváriumokat itt különböző színintenzitású folyadékokkal (kálium-permanganát vizes oldata, melyet fertőtlenítőszerként használnak) töltöttem fel, a vízszint játékát megtartva. A színes folyadék az élénk fantáziát és a kórosan felfokozott félelemérzetet, a megtisztulni akarást érzékeltette, mely a hipochondrikus betegségből fakad.

A visszajelzések alapján, a kiállításokat nézők többsége átérezte munkám lényegét, és fontosnak tartotta az effajta „bizarr” jellegű téma kinyilatkoztatását.

1. variáció: „Diagnosis” grafika-installáció, MKE, Epreskert, Kálvária, Budapest, 2008
2. variáció: Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szak képgrafika szakirányának diploma-kiállítása, MKE, Budapest, 2008
3. variáció: Magyar Képzőművészeti Egyetem – Magyar Nemzeti Galéria Projekt, A IV. Országos Művészeti Diákköri Konferencia első helyezettjeinek kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009
4. variáció: „Friss 2009″, Kogart Ház, Budapest, 2009
5. variáció: „Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak…”, Somorjai református templom, Somorja (SK), 2010
6. variáció: Variáció: „Élethelyzetek” / „Von Lebenslagen”, Collegium Hungaricum, Berlin (D), 2012
7. variáció: „Transcom2”, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, (SK), 2012

 

Bibliográfia:

Kecskés Péter: Metapixel: Digitális Alkotások Országos Tárlata, Új Művészet, 2011. március, 31.

http://ujszo.com/online/kultura/2014/12/09/kortars-muveszet-sokfele-szemszogbol

Juhász Katalin: Főszerepben a digitális technika, Új Szó, 2011. január 19., 9.
http://ujszo.com/napilap/kultura/2014/03/29/jelzotablak-mint-az-utkereses-jelkepei

Rónai-Balázs Zoltán: 4 grafikus, Spanyolnátha művészeti folyóirat, 2010. szeptember 20.

Multiple Matters - Grafische Konzepte, Kraków – Oldenburg - Wien 2010, Künstlerhaus, Wien, 7.5.-13.6. 2010, 56.

Uszkay Tekla, Mayer Éva: Mayer Éva, katalógus, Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, 2010

Grafik Ohne Grenzen, International Print Network 2010, Krakau – Oldenburg – Wien, Sabine Isensee (szerk.), Hort-Jansen-Museum, Stadtmuseum Oldenburg, Artothek Oldenburg, Isensee Verlag, Oldenburg, 2010, 74.

IV. Országos Művészeti Diákköri Konferencia: katalógus 2009, katalógus, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2009, 80.

Kelemen Melinda: Határokon túli művészet. Mayer Éva alkotása a Magyar Nemzeti Galériában, Új Szó, 2009. július 15., 8.
http://ujszo.com/napilap/kultura/2009/07/15/hatarokon-tuli-muveszet

Bódi Kinga: +-100 év, Új Művészet, 2009. március, 41-42.

Uszkay Tekla: A bezártság vége, Új Művészet, 2008. Diplomázók, XIX. évf. 8. szám, 27.

Mayer Éva: Diagnosis. Szakdolgozat, Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszék, Budapest, 2008

XXIV. Miskolci Grafikai Triennále / 24th Triennial Exhibition of Graphic Art Miskolc, Dobrik István, Madarász Györgyi (szerk.), Miskolci Galéria, Városi Művészeti Múzeum, Miskolc, 2008. június 7. – augusztus 31., 37.

erasmus 05_08, Magyar Képzőművészeti Egyetem - Hallgatói Katalógus / Hungarian