Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak

 

installáció, 6 darab ház, vegyes technika
2011

 

2009 óta foglalkozom a társadalom “identitáshiányának” problematikájára, mely pszichiátriai értelemben is sújos zavarként, egyfajta betegségként üti fel a fejét a társadalomban.
Foglakoztat, hogy célunk-e felismerni és megőrizni a közép-európai identitást? Egyének kulturális identitása létezik-e, vagy még az sem? Ha igen, fontosnak tartjuk-e és mit teszünk megőrzéséért?

A téma személyes érdekeltségeken, megfigyeléseken is alapul. Szlovákiai magyarként meglehetősen foglalkoztat e téma sokoldalúsága, saját- és mások helyzetének, lehetőségeinek felismerése a többségi államban adta lehetőségekkel.

Saját művészetemet nem kifejezetten politikai aspektusba determinálom, viszont akkor foglalkozom a társadalmi témákkal, mikor úgy érzem, aktualitásában annak helye van és napi szinten is problémát jelent. Ezt saját személyes életemben is érzékelem, tehát szükségesnek érzem, hogy másokkal is megkommunikáljam és foglalkozzunk ezzel.

Munkáim gyakran szakrális terekbe kapnak helyet, melyek meghatározzák az installációs megfogalmazás koncepcióját, vizualitását. A templomterek többek között egy olyan óvó, illetve együttműködési életteret biztosítanak, mely a közösség számára nagyonis meghatározó térként funkciónál, napjainkban, és a történelem során egyaránt.

A Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak... témakörnél az együttműködés jövőjét kívánom elemezni, melynek feltétele a személyes szabadság, a szabad nyelvhasználat, érzékelés és a társadalmi korlátok elvetése. Kultúránk, kulturális identitásunk megőrzése tehet bennünket igazán értékes és fontos szereplőjévé Európának. Ha meggyőződünk arról, hogy igenis létezik közép-európai identitás, közös kultúrpolitikát kell folytatnunk. Ennek fő célja, hogy tudatosítsuk, Közép-Európa országait mennyire szoros kulturális kapcsolatok fűzik össze, így közösen érdemes bemutatni e térség szellemi értékeit, a tolerancia jegyében. Amíg ezen törekvések nem valósulnak meg, addig csupán “réteghiányról” beszélünk, mely magával hordozza az asszimilációs problémákat is. Mindezek súlyos következményeket vonnak maguk után, az identitás nélkül az ember aligha lenne képes az életvitelre. A pszichiátria személyiségzavarként írja le hiányát, melynek következménye a “hamis én” kialakulása, lélektani szempontból az elidegenedést, a deperszonalizációt jelenti.

Pontosan ezért szeretnék reflektálni munkáimon keresztül a helyi identitáshelyzetekre , illetve a szlovákiai magyarság helyzetének problematikájára, hogy olyan aktuális kérdéseket, válaszokat adjak, melyek elgondolkodtatásra, együttműködésre szólítják fel a nézőt. Megfigyelve a civilizációs különbségeket a nyugati és a kelet-európai társadalomban a kisebbségi lét kérdését illetően eltérő hozzáállást, megközelítést tapasztalok. Munkáimon keresztül a fiatalabb generáció nézőpontjából szeretnék reflektálni a múltra, annak feldolgozására, a történelmi fordulatok okozta sebek jelenlétére a képzőművészet eszközeit használva. Fontosnak tartom, hogy munkáimon keresztül nyitottságra szólítsam fel a közönséget.

Kiinduló koncepció: műtárgy-együttes létrehozása, ahol az érinthetetlenség, a bezártság dominál, ugyanakkor egy nyomott légkör megteremtése, mely a közép-európaiságot súlytó történelmiségből ered.

 

Gondolatok a téma kapcsán Uszkay Tekla művészettörténésztől:

“Évának alkotásain keresztül is fontos a kapcsolatteremtés, munkái felszólítanak, keresik a visszajelzést. Interaktív műveket alkot, mert alapvető vizsgálati tárgya önmaga, a másik ember, a társadalom, mint csoport - így a munkával kísérletezik is rajtunk, figyeli külső reakcióinkat. Az egyéni tapasztalatot továbbgondolja és összegzi. 2006 óta rendszerint dolgozott fel személyes vonatkozású témákat, mint a betegség, az emberi érzékenység, kiszolgáltatottság. (…)

Szinte elkerülhetetlen, hogy egy társadalmi érzékenységgel és intellektussal bíró művész a közvetlen közelében lévő szociális problémákkal foglalkozzon. Mayer Éva, aki korábbi munkáin az emberi érzék- és szellemvilág finom rezdüléseit mindig személyes érintettsége révén ugyan, de általános érvényűvé érlelte, most egy konkrétabb kérdéskört feszeget. A közép-európaiság, mint identifikáció nem új keletű felvetés az elmúlt évtizedek szociokulturális értekezéseiben. A közép-európai régióban fennálló nemzetiségi, kisebbségi kérdéskör érinti úgy az egyént, mint egy társadalmi réteget. Milyen lehetőségek rejlenek a térségben az Európa Unión belül? Mit jelent a kulturális identitás szabadsága, és mi a szerepe? Peter Zajac, egy 2005-ös Közép-Európa c. tanulmányában az említett lehetőségeket latolgatja: „csak Közép-Európa egyenletes fejlődése képes a gyakorlatban, nem a szép álmok, hanem a reálpolitika szintjén, megvalósítani a nyolcvanas évek közép-európai szellemi elitjének elképzelését: az európai civilizáció térségén és Európa civilizációs folyamatain belül egy közép-európai kulturális régió megteremtését.”¹ Ehhez a párhuzamos haladáshoz, pedig az együttműködés fontosságának felismerése szükséges. A művésznő fontosnak vallja a közösen vállalt kulturális értékek felmutatását, vagyis régiónkat szellemi értékek által meghatározni a tágabb európai egységben. ARéteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak… című fotogram alapú giclée nyomattal készült munka 2009-ben készült első darabjai átfogó társadalmi kérdéseket boncolgatnak, ugyanakkor igen személyes hangú munkák. A művész a képeket házformává rendezi, az egyes darabokon a művész érzékszervei fojtott állapotban, korlátokkal elzártan szimbolizálják azt a megrekedt szellemi létet, melyért mi magunk felelünk, vállalunk felelősséget. A ház az otthonra, a földhöz kötöttségre, a tradíciókhoz való ragaszkodásra utal, tetején tükörrel, amely a fölötte és körülötte lévő teret tükrözi vissza a reflexió fontosságát hangsúlyozva. A hat darabból álló installáció a közép-európai régió egységességének igényére irányítja a figyelmet, ugyanakkor az elzárkózás, a fejünkben lévő korlátok megnehezítik ennek az egységnek a létrejöttét.

Az ember egyéni útján nem függetlenítheti magát a közösségtől, mivel identitását több síkon határozza meg az őt körülvevő értékek és normák mentén. Mayer Évát alapvetően foglalkoztatja az ember önazonosítása, amely munkásságában tükrözi érzékenységét saját egyéni korlátainak megértésére és ledöntésére, és ami elősegíti a közösségben való helyzetének meghatározását. A személyes fókusz nem csupán önmagára utal vissza, hanem egzisztenciális kérdéssé növekszik, ezáltal túlmutat az egyéni problémafelvetés szűkebb keretein. Ettől válik ez a művészet - azon túl, hogy egy európai térségre vonatkozó problémákat feszeget – emberivé és globálissá egyszerre.”

 

Koncepció megvalósulása térben: A mű folyamatosan született meg, mozgásban lévő munka. Célom volt Közép-Európa egyes országaiba eljuttatni és installálni munkámat. Így az új terekhez adaptálhattam a témát, beépítve ezzel a befogadó ország szellemiségét, a helyi lokális identitáshelyzettel.

- A munka első térbeli variációja a somorjai zsinagógában – At Home Gallery – valósult meg (2010. június 25. – 2010. július 25.), “Színek nélkül” címen, BA nemzetközi hanginstallációs csoport együttműködésével. Közös kiállításunk reflektált Somorja város arculatának teljes megváltoztatására, melynek oka a 70-es, 80-as évek kultúrpolitikájában gyökerezik leginkább. A város nagy részét és főutcáját a cseh-szlovák szocializmus földig rombolta, melynek alapvető célkitűzése a “múlt, a gyökerek eltörlése” volt.

A kiállítás során három “identitásházat” (56x78x145 cm) helyeztem el a térben, melyek szimbolizálják az otthont, a lokalitást és a földhözragadottságot. A házak teteje tükörből készült, mely visszatükrözi a tér falait, mint egyfajta pozitív elemet és szimbólumot a bezártság kompenzálására. Ugyanakkor a néző a tükröződés által szembekerült saját magával (tükör-identitás szimbóluma).

A házak hátoldalai kétszáz éves vallató kérédesekkel egészültek ki, Somorja bűnügyi történeteinek szövegeiből, individuális perekből (Presinszky Lajos: Bilincsbevert somorjaiak című könyvéből). A régmúlt kérdései aktualitásukkal mindmáig hatnak a jelenkor emberéhez és annak identitáshelyzetére: “Megmered-é neki ezt szemibe mondani?”, “Ha nem vétkeztél, mi okra reszkettél?”, “Honnan és kivel jöttél ide Somorjára és mi dologban?”

A munka második térbeli variációja a somorjai református templomban valósult meg “Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak…”címen (2010. augusztus 27- október. 31.). A templom sajátosan okító középkori falfestményei reflexiókként hatottak as “identitásházakba” szorult fejek ábrázolására.

A korábban megjelenő kérdések mellé válaszokat is párosítottam az előbb említett individuális perek gyűjteményéből:

“ Megvertek, de már nem tudom ki”- történelemben megjelenő körkérdésekre reflektál, mindig körbe-körbe beszélünk ugyanarról,

“A kézfogás elmarad”- együttműködés hiányára való felhívás.

“És maradnánk együtt”- egyfajta pozitív végkifejlet gondolatisága a jövőt illetően.

 

A kiállítást Uszkay Tekla budapesti művészettörténész ezekkel a szavakkal nyitotta meg:

Találkozások Somorján

„Mivel most egy rendkívüli kiállításon vagyunk, abban az értelemben, hogy egy templomban, nem szakrális műalkotás kap helyet, szeretném kiemelni a templom és a munkák együttélésének jelentőségét.

Somorja középkori plébánia temploma 13. századi kora gótikus átépítésektől kezdődően folyamatos tovább alakítások, gótikus díszítések és gazdag liturgikus felszereltség után nyerte el mai formáját. A nagy múltú templom falfestményiek ikonográfiai programját is a század végére teszi Prokopp Mária, a templom kutatója. Nem szokványos, hogy egy templom ad otthont kortárs művészeti kiállításnak, és azt hiszem, ez nem is fordulhatna elő bárhol, bármikor. A templom az a hely, amely összefogja a közösséget, egy erős helyi erőt jelenthet a település számára, ahol az emberek az egyetértésre törekszenek. A történelem folyamán az egyház épületei sokszor jelentettek menedéket, óvóhelyet a bajban, háborúk során működtek kórházként…azt hiszem ez az alkalom, ez a kiállítás, Éva munkái egyfajta menedék kereséséről és az összefogásról beszélnek, arról, hogy a bajba jutott, félelmekkel küzdő ember, „aki számára biztonság még vákuumban sincs”, itt nyugvópontra lelhet.

Most, akik itt összegyűltünk, a templomkerti napok első nyitó eseményén, Mayer Éva kiállításán, egy rendkívül különleges élményben részesülhetünk, ahol együtt van a régi művészet és a kortárs, az egyén identitása és a társadalmi értékek, melyek mind számunkra igen fontos és aktuális kérdések. Éva mint mondottam munkáival megszólít bennünket. Itt az élő példa, hogy nem csak a műalkotással lépünk kapcsolatba itt a kiállításon. Pontosan a leglényegesebb része az egésznek, hogy itt összegyűlünk, és beszélgetünk, hiszen van miről. Hiszen, amiről Éva vizuális nyelven, szimbólumokkal, képekkel beszél, azzal minket is párbeszédre szólít. Most ezért gyűltünk itt össze, mert a kelet európaiság, mint identitás kérdése első sorban foglalkoztat minket, és ezt fontos most megbeszélnünk.

A Réteghiány vagy a Korlátok a fejedben vannak… című grafika installációt kifejezetten a templom ihlette mind formai, mind tartalmi vonatkozásban. A házak és az oldalaikon kirajzolódó képek párbeszédbe keverednek a tükörből lévő tető révén a templom boltozatának freskóival, azaz a két művészet: a régi és az új egymással kölcsönhatásban él itt együtt. Isten házában, mintha az égi szféra vetülne a házak tetejére, fentről áradón, igyekezve behatolni abba a zavarba, amelyről maguk a képek beszélnek. Olyan társadalmi és kultúrpolitikai kiindulópontot fogalmaz meg, amely egy terhelt helyzetben a megoldási esélyeket latolgatja. Ha az ember nem lát, nem hall vagy nem beszél, mert ennek külső korlátai vannak, nem tudja saját szociális szféráját kialakítani, identitását egy közösségben meghatározni, hiszen nem kommunikál. A boltozatról lekandikáló kis arcok bűnökről mesélnek, az ember mindennapi bűneire hívják fel a figyelmet és intenek óva. A hátoldalon található feliratokat Presinszky Lajos "Bilincsbe zárt somorjaiak" 200 éves vallató szövegeket tartalmazó gyűjteményéből válogatta ki. A feliratok ma is igencsak aktuálisan hangoznak, kérdések és válaszok formájában jelennek meg itt is: Ha nem vétkeztél, mi okra reszkettél?

Vagy: Meg mered-e neki ezt szemibe mondani?

A válaszoknál pedig: Ezért megvertek, de már nem tudom, ki. Vagy: A kézfogás elmarad.

Éva installációja itt rendkívüli életre kel, és a korábbi zsinagógabeli tárlathoz képest most még 3 munkával kibővülve, de közbe is folyamatosan változva igyekszik mindenhol helyet találni, ahol valakit megszólíthat. A tervek szerint az installációt Éva szeretné bemutatni több közép-európai országban.

Hogy Mayer Éva munkái már nem először egy szakrális térben is helyet kapnak, árulkodó. Arról árulkodik, hogy a művésznő egyenesen, tisztán beszél, még ha metaforákat használ, és szimbólumokkal él is, ezek itt mindenki számára érthetőek és a nyers valóságot is halljuk. A Rétegekkel állást foglal, vagyis arra törekszik, hogy ő maga legyőzze a benne felállított korlátokat, remélve, hogy másokat is erre szólít fel. Nem rombol és vádaskodik, hanem összetartásra hív bennünket, és az hogy mi már itt vagyunk, ezen a kiállításon, a somorjai templomban egy lépést mindenképpen tettünk ennek érdekében. Ez a magyar templomépítészetben is nagyra becsült épület, élőn részt vállal ily módon is, hogy a híveket és mindenkit most összefogjon, mert a dolgok társadalmi szinten mutatkoznak, de az egyénnél vagyis a fejünkben dőlnek el.”

 A téma harmadik variációja a berlini Collegium Hungaricumban valósult meg “DEMOInterVIEW 2.0” címen, a Robert Bosch Alapítvány ösztöndíjasainak megbízásából (2010. szeptember 27.). A projecthez kapcsolódó saját videó interjúval: http://www.youtube.com/watch?v=QdzkgGJ69_A

 

1: Peter Zajac: Közép-Európa (ford.: Földes Piroska), Európai utas, 2005

 

A „Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak... " című installáció további kiállításokon szerepelt:

1. variáció: „Színek nélkül”, Somorjai Zsinagóga - At Home Gallery, Somorja, (SK), 2010
2. variáció: „Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak…”, Somorjai református templom, Somorja, (SK), 2010
3. variáció: „Életmérleg”, Molnár Ani Galéria, Budapest, 2011
4. variáció: „Élethelyzetek” / „Von Lebenslagen”, Collegium Hungaricum, Berlin (D), 2012
5. variáció: „Transcom2”, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, (SK), 2012
6. variáció: „Itiner” (Jakatics-Szabó Veronikával), Molnár Ani Galéria, Budapest, 2013
7. variáció: „Stano Bubán és Mayer Éva”, Nemzeti Galéria, Malá Stanica, Skopje, (MK), 2013

 

Bibliográfia:

Uszkay Tekla, Mayer Éva: Mayer Éva, katalógus, Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, 2010

Csanda Máté: Felsajgások és rögzülések – Mayer Éva képeiről, Képírás, internetes folyóirat, 2013. február 2.
http://kepiras.com/2013/02/csanda-mate-felsajgasok-es-rogzulesek-mayer-eva-kepeirol/

Szalay Zoltán: Mérlegre tett művészlelkek. Beszélgetés a Dunart.com művésztelep főszervezőjével, Mayer Évával, Irodalmi Szemle, Pelikán nyomda, Somorja, 2013, 60-62.
http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2013/2013-januar/1492-szalay-zoltan-merlegre-tett-mveszlelkek

Balogh Imre Mayer Éva munkáiról, Contemporaryart, Budapest, 2012, 1.

Uszkay Tekla: Életünk értelmének lenyomatai. Mayer Éva Életmérleg című kiállítássorozata életútról, erényről és elmúlásról szól, Új Szó, 2011. november 11., 10.
http://ujszo.com/napilap/kultura/2011/11/11/eletunk-ertelmenek-lenyomatai

Éva Mayer: Toleranz und mitteleuropäisches Bewußtsein, W I R E M P F E H L E N, 2010. október, 16.

Domonkos Lívia: Transcom.hu jön a Dunart.com után – Művészetek „alföldje” Csallóköz, körkép, 2011. augusztus 5.
http://korkep.sk/cikkek/kultura/2011/08/05/8218-transcomhu-jon-dunartcom-utan-muveszetek-alfoldje-csallokoz

Kecskés Péter: Megapixel: Digitális Alkotások Országos Tárlata, Új Művészet, 2011. március, 31.

Galéria 4D 2009/2010, katalógus, Galéria 4D, Galanta, 2011, 48., 58.

Juhász Katalin: Főszerepben a digitális technika, Új Szó, 2011. január 19., 9.
http://ujszo.com/napilap/kultura/2011/01/19/foszerepben-a-digitalis-technika

Uszkay Tekla: Templom ihlette installáció. Mayer Éva Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak… kiállítása október 31-ig látható Somorján, Új Szó, 2010. szeptember 22., 10.
http://ujszo.com/napilap/kultura/2010/09/22/templom-ihlette-installacio