Transcomnet

 

grafika-installáció hanggal

 

2013. július 9. - július 27.
Nagyszombati zsinagóga, Galéria Jána Koniarka

 

A cím jelentése: “Transzkommunikációs háló”


2013 év folyamán a korábbi „Szakítópróba” és „Transom2″ installációim témáját folytattam, „TRANSCOMNET” című új munkáimon keresztül:
Elsősorban a migráció és az elmúlás témája foglalkoztatott. 

A migráció témája mellett új munkáimban megjelent az emberi- és párkapcsolatok rejtettebb szimbolikája. A társadalomkritika bevonásával, a társadalom és a gyászoló személy közötti viszonyok és kapcsolatok boncolgatásán keresztül. A korábbi „Szakítópróba” és „Transcom2″ installációm gondolatiságát továbbvéve, a „TRANSCOMNET” installáció egyes lapjainál a gyászoló személy szemszögéből kiindulva boncolgattam a gyászmunka témát. Foglalkoztatott az, hogy miként vélekedik és bírálja a társadalom a gyászoló személyét? Milyen elvárásoknak kell megfelelnie a gyászolónak a társadalomban? Az együtt érző, a segítő és a támadó magatartást próbáltam érzékeltetni a gyászoló szemszögéből, amikor is annak élet értelme és értékrendszere teljesen megváltozik a történtek után.
Ha valakit elvesztünk, egyfajta űr keletkezik. Ekkor tanuljuk meg igazán, mennyire értékes az életünk. A kérdés az, hogy mit kezdünk egy ilyen esemény után.
„Az élet akkor kezdődik, amikor az ember a halálos sebet megkapta” (Pál Ferenc: Tükör által világosan). Igazából az életünk nagy kérdései akkor merülnek föl, amikor ki-ki eljut arra a pontra, hogy nincs tovább. Az „igazából” szó azt jelenti, hogy itt jön egy olyan kihívás, amelynek megválaszolása a hit elmélyítése által lesz lehetséges. Aki egy ilyen helyzetbe belekerül, és egy ilyet átél, az nem fogja azt gondolni, hogy az ő tapasztalata és élménye viszonylagos élmény.

Ahogy korábbi munkáimban is feszegettem már a tabu témakörét, most a gyász, mint tabu került elemzésre. A mai kultúránkban és a társadalmunkban nem veszünk tudomást a halálról és a gyászról. Egyfajta hárítás és hallgatás övezi körül a témát, pedig életünk szerves része. Értelemszerűen nem szeretjük a megpróbáltatásokat, a kríziseket és a traumákat, melyeket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá söpörni. Éppen ezért, szerettem volna szembenézni a problémákkal és általánosabb érvényűvé formálni a mondanivalót: Hogy viszonyul a halál és a veszteség témához, az elmúláshoz a kollektív tudat?
Ha nem tesszük fel a kérdést és nem foglalkozunk azzal, hogy hol van a vég, akkor honnét tudjuk, hogy most hol vagyunk és merre tartunk?

„A halál felfogása és elfogadása befolyásolja az életünk módját, az elintézetlen problémák, az elért és el nem ért eredmények teszik könnyűvé vagy nehézzé a megválást az élettől. Olyan összefüggéssel állunk szemben, amely meghatározó egész életünkre.”
(Polcz Alain: Együtt az eltávozottal)

A sorozatban nyomatékosan foglalkoztam a gyászmunka legvégső fázisával, az adaptációval és a megbékéléssel (gyógyulás és megtisztulás), amikor is a veszteség elfogadása megtörténik és a gyászoló képes lesz a megfelelő életvitelre. Ilyenkor az ember képes viszonylagossá tenni saját, ezzel kapcsolatos élményét és tapasztalatait. Az új egyensúlyi állapot megfelelhet annak, hogy a gyászfolyamat végén egyesek pszichésen gyengébbnek, sebezhetőbbnek érezhetik magukat, míg mások olyan tapasztalatokra tesznek szert, amelyek növelik én-erejüket, fejlesztik megküzdési képességüket.

Foglalkoztatott a posztraumás növekedés, mellyel a pozitív pszichológia foglalkozik leginkább.

Az ember a veszteségélménye kapcsán, ebben a beszűkült, feszült, fájdalmas állapotában is olyan fejlődésen mehet át, mely meghaladja a krízis előtti állapotot. A tapasztalt változások öt területen mutatkoznak leginkább:
- Az élet fokozottabb megbecsülése és prioritásokban bekövetkezett változások
- Melegebb, intimebb kapcsolatok átélése
- Sérülékenység érzése, de egyidejűleg a személyes erő fokozódásának érzése
- Új lehetőségek és életpályák felfedezése a személyes életben
- Spirituális fejlődés, az élet végső kérdései iránti érdeklődés

Ha súlyos trauma éri az embert, két út lehetséges. Vagy megroskad, vagy megerősödik. Következő munkáimban leginkább a GYÓGYULÁST ÉS MEGBÉKÉLÉST, a trauma pozitív feldolgozását próbáltam feldolgozni és szemléltetni, a személyiség fejlődéssel, a hit kapcsolatával és annak megerősödésével.

A „TRANSCOMNET” új installációmnál a következő 14 stációt jelenítettem meg

(A 14-es szám szimbolizálja Krisztus keresztútját a 14 stáción keresztül):
- A bizalom és a bizalomvesztés helyzete
A bizalom és az alapvető hit megsebződése vagy megerősödése (újrakezdés)
- Túlélés, erőtartalék
- Képzelőerő, életerő, hit sajátos összefüggései
- Segítő elköteleződés (párkapcsolat, család, barátok és minden, ami ezzel járó gyógyító intézmény lehet)
- Hárítás, tagadás
- A gyász a szégyenérzet tükrében
- A cselekvésre való képesség és annak egyik legfőbb akadálya, a szégyen
- Önpusztítás
- Lelkiismeret-vizsgálat, személyiségfejlődés
- Kivé lettél? Kivé akarsz válni? Te mit adsz?
- Akarunk-e gyógyulni? Minden sebből fakadhat élet
- Változtatás a halálveszély fényében
- Elengedés, hit, újrakezdés
- Gyógyulás és megbékélés, a testi, lelki megtisztulás

Műalkotások műfaja és mennyisége:
Szándékomban a hagyományos módszerek alkalmazásán túl a kísérleti grafika határainak tágítása és feszegetése. Foglalkoztat a grafika „térgrafikává” való alakítása, grafika-installációim gyakran hely specifikusak és meghatározó szerves részét képezik a térnek. Gyakran tervezem őket szakrális terekbe (ez esetben a kassai zsinagógába), ahol szokatlan párosításként egymást jól kiegészítve működik a köznapiság és a szakralitás. Az installációk mellé gyakran hangot és mozgóképet is párosítok. A doktori képzésen belül a választott témám: Grafika + Hang + Mozgókép. Grafika központú művek rokon művészeti műfajok közös alkalmazásával.

- Egy nagyméretű grafika-installációt terveztem hanggal és QR-kódok felhasználásával. A grafikák vegyes technikai alkalmazással, a fotó, fotogram, illetve számítógépes grafikai eszközök felhasználásával készültek el, mely saját, általam kikísérletezett technikai megoldások együttese. Technikai újításként színes ábrázolással is kísérleteztem. A levilágításokat szimbolikus folyamatként értelmezem. A 14 darab fekete-fehér- és színes grafikák fényvisszaverő reflexfóliára (fényvisszaverő fólia, 7 db 100×150 cm és 7db 100x75cm) lettek kinyomtatva, melyek jelzőtáblákra (7db 100×150 cm és 7db 100x75cm) lettek felkasírozva. Kísérleteztem az anyagok egymáshoz akcióba lépő fizikai reakciójával: A jelzőtáblák fehér autózománc festékkel lettek két rétegben lefújva. Majd a kinyomtatott reflexfóliák rájuk lettek kasírozva. A két anyag – a zománcfesték és a fólia ragasztós hátoldala – akcióba lépett egymással, így végeredményben egyenletesen felhólyagzott hatású reflexfóliás bőrfelületeket kaptam.
A jelzőtáblák szimbolizálják az útkeresést, életutat, valamint a helyes úti irányok jelzését.
A munkák egy része sötétbe, másik részük világos kiállítótérben volt installálva.

  • Interjúkat készítése gyászoló személyekkel:
    A grafikák mellett QR-kódok vannak ragasztva. Innét okos telefonnal leolvashatóak egy internetes blogról: http://transcomnet.blogspot.hu az egyes gyászoló személyek (barátok, ismerősök) gyászfolyamatának történetei, a tudatos gyógyulási folyamataik és megoldásaik hangsúlyozásával: Az érdekelt, mi történik a krízishelyzetben a gyászolók szemszögéből? Mik segítettek számukra a megbékélésben, a gyógyulásban, a felépülésben a gyászmunka feldolgozása kapcsán? Milyen személyiségváltozást észleltek magukon? Hogy alakult a történtek után a hittel való kapcsolatuk? Bizonyos idő elteltével miként változik a veszteséghez, a gyászhoz és a feldolgozáshoz való viszonyuk?
    Az interjúk száma a tervek szerint folyamatosan fog bővülni. A honlapra bárki válaszolhat a feltett kérdésekre anonym felhasználói névvel.

Az interjúhoz tartozó kérdéseket két pszichológus barátommal, Varga Judittal és Csémy Melindával dolgoztam ki:
1. Le tudnád-e írni azt az érzést, amit akkor éreztél, amikor megtudtad, hogy elveszítetted szeretteted?
2. Ha nem okoz gondot, megosztanád-e, hogy melyek voltak a legsötétebb gondolatok, melyeket a halálesettel kapcsolatban éreztél (magaddal vagy másokkal kapcsolatban-gyűlölet, öngyilkossági vágy, nincs értelme az életnek, már soha nem megyek férjhez, stb.)?
3. Milyen érzéseid voltak az elhunyttal kapcsolatban a tragédia után, hogy látod őt most x év elteltével? (a felmagasztaláson, az elhunyt személy idealizálásán túl talán negatív érzések is felszínre kerülhettek: itt hagytál, kitoltál velem, neked már könnyű?!…)
4. Ki vagy mi adott erőt ahhoz, hogy-e személyes tragédia után értelmét érezd az életednek, folytatni tudod azt?
5. Mikor érezted (érzed-e) egyáltalán hogy a haláleset megerősített, “új emberré” váltál? Változtak-einterperszonális (másokkal való) kapcsolataid? Milyen módon? Változott-e életszemléleted? Milyen személyiségváltozást észleltél magadon?
6. Mikor érezted, hogy “tovább tudsz lépni”? Éreztél-e bűntudatot? (Amennyiben szerelmi társról van szó, mikor kezdted azt érezni, hogy most már valaki az elhunyt kedvesed “helyébe léphet?”)
7. Mi segített, mi segít a feldolgozásban?  Mik segítettek számodra a megbékélésben, a gyógyulásban, a felépülésben a gyászmunka feldolgozása kapcsán? (Miben különbözik szerinted egy “művész” gyászmunkája, gyorsítja-e vagy késlelteti- e gyászfolyamatot, ha a szeretett elhunyt a gyászoló műveiben megjelenik, esetleg főszerepet kap?)
8. Szerinted meddig tart a gyász és egyáltalán véget ér-e valaha?
9. Emelkedettebb, esetleg spirituálisabb irányt vett-e az életed? Hogy alakult a történtek után a hittel való kapcsolatod?
10. Értelmezted-e tragédiát tágabb perspektívából, mit akarhatott ezzel velem Isten?  

Hang az installációhoz:
A hang-installáció véglegesítése még nem fejeződött be. Tóth Péter zeneszerző vállalta amegkomponálást, az időhiány végett viszont ez a terv eltolódott. Emiatt öcsémmel együtt, Mayer József nagybőgő előadóművésszel komponáltunk egy vázlat-verziót a hanghoz. Az óceán, a szívverés, sóhaj hangjait komponáltuk össze, szimbolizálva a gyászfolyamat időszakának kezdeti stádiumát (morajló, hullámzó, felkavaró, dübörgő hangzás), a megbékéléstől és gyógyulásig (csendesebb, halkabb, meditatívabb hangzás). A hangszórók a térben szétszórva lennének majd egy nagyobb önálló kiállítás során elhelyezve, a térhatás és hangerő váltakozásának függvényében.

 

No Boundaries International Art Colony 2012, Észak-Karolina, Wilmington, Acme Art Studio, (USA), 2012
1. variáció: „Transcomnet”, Löffler Ház, Kassa, (SK), 2012
2. variáció:
„Transcom2”, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, (SK), 2012
3. variáció: „Itiner”, Molnár Ani Galéria, Budapest, (Jakatics-Szabó Veronikával), 2013
4. variáció: „Transcomnet”(Gyenes Gáborral, Pézman Andreával, Szőke Erikával), Galéria Jána Koniarka, Nagyszombati zsinagóga, (SK), 2013
5. variáció: „Stano Bubán és Mayer Éva”, Nemzeti Galéria, Malá Stanica, Skopje, (MK), 2013
6. variáció: „Magánterület Egopolis határán”, At Home Gallery, Somorja, (SK), 2014
7. variáció: Önálló kiállítás Majoros Áron Zsolttal, Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2014
8. variáció: „Transzvízió”, (Majoros Áron Zsolttal), Halászbástya, Szent-Mihály kápolna, Budapest, 2014

 

Bibliográfia:

Kaposi Dorka: Mayer Éva és Majoros Áron Zsolt kiállítása Székesfehérváron, Vár, 2014/3. XI. évfolyam, 91.-96. old.

Beke László: Útinapló. Európa Kulturális Fővárosa, Új Művészet, Budapest, 2013. november, 4-8. old.

Bodó Mária: Kapcsolat ég és föld között. Kortárs képzőművészeti kiállítás Somorján, Remény, 2013. október 13., 10. old.
http://issuu.com/nagyata/docs/remeny_2013-41_okt-02

Csanda Máté: Mnémoszüné viasztáblái. Mayer Éva, Pézman Andrea, Szőke Erika és Gyenes Gábor: Transcom.net, www.kulter.hu, 2013. július 16,
http://kulter.hu/2013/07/mnemoszune-viasztablai/http://kulter.hu/2013/07/mnemoszune-viasztablai/

László Melinda: Útközben. Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva: Itiner, Balkon, 2013. július, 41-43.

Rózsás Lívia: Útmutatás, de mihez? Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva: Itiner, www. prae.hu, 2013. július, 41-43.
http://www.prae.hu/article/6169-utmutatast-de-mihez/

Szilvási Tibor: Mayer Éva: A díj nem egy cél, hanem egy állomás, Paraméter, 2013. március 25.
http://www.parameter.sk/rovat/kultura/2013/03/25/mayer-eva-dij-nem-egy-cel-hanem-egy-allomas

Csanda Máté: Felsajgások és rögzülések – Mayer Éva képeiről, Képírás, internetes folyóirat, 2013. február 2.
http://kepiras.com/2013/02/csanda-mate-felsajgasok-es-rogzulesek-mayer-eva-kepeirol/