TERRA INCOGNITA

interaktív grafika-installáció
2021, egyedi vegyes technika, tölgyfa, giclée nyomatok
Molnár Ani Galéria, Budapest (HU)

fotó: Majoros Áron Zsolt

 

Kiállítás: Mayer Éva / Terra incognita / Molnár Ani Galéria, Budapest
2021.05.04. – 2021.06.18.
kurátor: Dr. Boros Lili művészettörténész

 

Dr. Boros Lili megnyitószövege a kiállításhoz:

Mayer Éva már az egyetem utolsó évei alatt rátalált arra – amit azóta is alkalmaz és különböző módokon variál –, hogy a grafikai technikák határainak tágításával a kétdimenziós képeket térbeli installáció részévé teszi, tehát a grafikákat, nyomatokat tárgyi környezetre utaló rendszer elemeiként jeleníti meg. A „befoglaló formák”, legyenek azok valódi tárgyak (fogastartó állvány – Diagnosis fogassal) vagy imitált tárgyelemek (üvegakvárium – Diagnosis, ház – Réteghiány avagy a korlátok a fejedben vannak, útjelzőtáblák – Szakítópróba, Magánterület Egopolis határán) vizuális nyelvének legfontosabb alapszókincséhez tartoznak. Installatív szemléletű munkáinak többsége kulturális-metaforikus elemek, alapformák, archetípusok (ház, templom, stációk, víz, tükör) használatán és ezek térképző, teret teremtő hatásán alapul. Ez azért is fontos, mert egy közösség nyelvén szólal meg, amikor a kollektív emlékezet és kultúra vizuális elemeit használja. Művei helyspecifikusak, a tér jellegétől, funkciójától függően változik az installáció formája, mely újabb jelentésrétegeket aktivizál és párbeszéded hoz létre az adott, sokszor szakrális vagy deszakralizált térrel. Megfogalmazása szerint munkáiban a társadalmi diskurzusban tabunak számító kérdéseket, az identitást (annak hiányát) és a személyes traumákat (betegség, gyász, meddőség) vizsgálja.

A képek motívumkészlete ismételi az installációs elemeknél tapasztaltakat. Az út- és helykeresés érzését implikáló motívumok egy közösség alapvető vizuális elemeinek tekinthetők. Az univerzalitás és kollektivitás szintjén megtalált narratíváknak van egy nagyon személyes vonulata, ami azonosulásra és elutasításra egyaránt helyzetet teremthet, mindenesetre egy olyan (szellemi) platformot hoz létre a projekt, ami a „másik” (itt a kiállító művész) problémáinak feltárására vállalkozik. Jelen esetben mindenképpen a legszemélyesebb, a művész által megélt érzelmek húzódnak a művek mögött: a gyermek utáni vágy, a fogantatás nehézségei, a veszteség és újrakezdés vizuális szimbólumokon keresztüli feltárásáról van szó.

Talán ez lehet az oka, hogy a kiállításon látható két műcsoport, a Továbbított üzenet és az – erre az alkalomra készült – Terra incognita képi világának műfaji referenciája a csendélet. Az alacsonyabb műfajokhoz sorolt, a polgárság mint műkereskedelmi tényező megerősödésével populárissá váló műfajt az impresszionizmus és posztimpresszionizmus, Cézanne újítja meg és erre alapozva a modernizmus fedezi fel azt, hogy e műfaj alapvetően festői problémák vizsgálatára és filozófiai tartalmak kifejezésére is alkalmas. Hogy csak Matisse-t és marokkói utazásának élményét említsem: a csendélet a kontempláció helyzetét kínálhatja fel a néző számára. Ezért, kis túlzással – a keresztény kép funkciójára utalok – a kép (újra) meditációs tárggyá válik. A redukált, semleges környezet az ábrázolt tárgyra való összpontosítást erősíti és a tárgy – antropocentrikus nézőpontból – az emberre, emberi léthelyzetekre vonatkozhat. S főleg, ha üvegek, üvegcsék válnak a fő képi motívummá, akkor antropomorf jellegük miatt végképp az emberi alakra való asszociációt erősítik, legalábbis a lehetőséget, hogy lehet az is. Hogy ehhez egy időben nem túl távoli példát említsek: Somorjai Kiss Tibor, aki egyébként tanára volt Évának a Képzőművészeti Egyetemen, Üvegek és Csoportkép című, a 2000-es évek elején készült litográfia-sorozatai formai hasonlóságot mutatnak a Továbbított üzenet képeivel, a mögötte húzódó módszer és tartalom azonban eltér Somorjaiétól. Éva számára Giorgo Morandi a negyvenes években több változatban megfestett, de a harmincas években rézkarcokon is megjelenített műtermi tárgyai voltak inspirálóak. Morandi életpályáját ugyanúgy végigkísérte a csendélet műfaja, mint Cézannét és Morandi az olasz mesterek Giotto, Piero della Francesca és Uccello alkotásainak tapasztalatát tette magáévá. Az alkalmazott technikán, az eltérő koloriton, a bemutatás módján kívül azonban Morandi antropomorf üvegcséi és tálkái még abban is különböznek, hogy míg ott enyhe felülnézetből rálátunk az asztallapra, addig a Továbbított üzenetben elölnézetből látjuk a tárgyakat – Caravaggio híres Gyümölcskosarához hasonlóan. E sorozatban a frízszerű formátum polcmotívummal kapcsolódik össze. A stelázsi vagy polc kedvelt elemmé vált a neoavantgárdban, egyfelől a magánmitológia kiépítésére, másfelől a személyes tér mint interpretációs mező kijelölésére. Természetesen azzal a különbséggel érvényes ez a párhuzam, hogy itt nem egy uralkodó politikai vagy történelmi narratíva ellenében valósul meg az öndefiníció, épülnek ki az énkeresés lehetséges állomásai, hanem mindez a megmutatás iránti vággyal, a képzőművészetben rejlő terápiás lehetőségekkel kapcsolódik össze, amely a társadalmi közbeszédből hiányzó vagy alulreprezentált kérdések vizsgálatát jelenti Mayer Éva számára. A Terra incognita sorozatban már a valóságban nem létező tárgyakat is találunk: a búra alá helyezett megfordított ház vagy madáretető, tojásformába ültetett bonsai növény és szövegek hatszögbe foglalt képei egy nagyobb, méhsejtformára utaló rendszer részei. Az önálló képként is megjelenő szövegek nőcsoportban gyűjtött válaszokból származnak. Az egyéni történetek és válaszok gyűjtése folyamatos, így e kiállításon is szimbolikus tárgyba, egy hatszögű kutat imitáló „urnába” dobható be névtelenül a fogantatásra, gyermek utáni vágyra vonatkozó kérdőív – a kutatás és értelmezés folytonosságának érdekében.

 

A TERRA INCOGNITA kiállításhoz kapcsolódó fontosabb cikkek és interjúk: